Egyértelmű, hogy a minőségi padlóburkolás alapfeltétele az egyenes talaj, így a hepe-hupás, egyenetlen felületeket mindenképpen ki kell „egyengetni”, mielőtt bármilyen burkolatot tennénk rá. Ha egy egyébként egyenletes felületen egy kiemelkedés található csak, érdemes megfontolni a vésést, csiszolást, de bonyolultabb „domborzat” esetén mindenképpen aljzatkiegyenlítő használata javasolt.
Ha szakember végzi a burkolást, ezzel a feladattal is könnyedén meg fog birkózni, de ha magunk végezzük el (ezt csak kisebb területek esetében javasoljuk), mindenképpen érdemes alaposan utánajárni, hogy is csináljuk.
Most a legfontosabb alapinformációkat igyekeztünk összegyűjteni.
Mielőtt hozzákezdenénk a munkához, fontos a felületet alaposan ellenőrizni és letakarítani: poros, málló, esetleg zsíros felületen nem kezdhetünk dolgozni. Érdemes tehát egy alapos takarítással, zsírtalanítással indítani a munkát, ha esetleg nagyobb rések, repedések vannak a padlón, azokat betonjavító habarccsal, estrichhel kitölteni.
Ezután következhet egy alapozó réteg felvitele, amivel elősegíthetjük a különböző rétegek közötti tapadást. Ezt sokan kihagyják, de ha elmulasztjuk, előfordulhat, hogy az aljzatkiegyenlítő nem tapad majd megfelelően. Ha mindezzel készen vagyunk, kezdhetjük bekeverni az aljzatkiegyenlítőt.
Az aljzatkiegyenlítő bekeveréséhez és kiöntéséhez először is szükségünk lesz egy jókora vödörre – lehetőleg akkorára, amiben egy zsáknyi bekevert anyag elfér–, eszközre a keveréshez, egy lehetőleg minél nagyobb betonsimítóra, és a kiöntött anyagba került buborékok eltávolításához egy tüskés hengerre, ennek hiányában esetleg egy még nem használt, kemény szőrű kefére vagy partvisra.
Nagyon fontos, hogy az anyag bekeverésekor a csomagoláson írtak szerint járjunk el, azaz a keverési arány pontos legyen, és ne maradjanak csomók.
A szakemberek az aljzatkiegyenlítés kapcsán az „egy felület, egy öntés” elvére szokták felhívni a figyelmet, vagyis semmiképp nem javasolják, hogy egymás után keverjünk be több vödörnyi anyagot és kis idő elteltével öntögessük azokat egymás mellé, így lefedve a felületet. Ha az egész felületen egyszerre síkfolyós az anyag, akkor az „önterülő” módon valóban teljesen sík felületet alkot, azonban a kiöntött anyag nagyon hamar kötni kezd, így ha kis idő elteltével újabb adagot öntünk, a felület egyenetlen lesz.
Azaz: tapasztalat híján mindenképpen csak kisebb helyiségekkel kísérletezzünk, ahová egyszerre egy vödörnyi anyagot öntünk.
Az, hogy az anyag „önterülő”, valóban azt jelenti, hogy megfelelő öntés esetén külső behatás nélkül sík felületet képez, így a mindenáron való simítgatás nem javasolt, inkább tényleg csak az esetleges buborékok eltávolítása.
Ez az érték változó, de jellemzően 10-15 mm vastagságban lehet az aljzatkiegyenlítőket egy rétegben önteni. Amennyiben szükséges, egyes típusoknál lehetséges száradás után egy újabb réteg kiöntése is, de erről mindenképpen tájékozódjunk a csomagolásról.
Fontos, hogy a burkolást csak a felület teljes száradása után kezdjük meg, ellenkező esetben egyenetlenségek alakulhatnak ki, a burkolat sérülhet, egyes burkolóanyagok esetén pedig a nedvesség miatt akár penész is kialakulhat.
A végére hagytuk a talán legfontosabb kérdést, hiszen az anyagválasztáson nagyon sok múlhat: számos felhasználási szempontot és termékjellemzőt figyelembe kell vennünk, hogy megfelelő döntés hozhassunk.
A megfelelő aljzatkiegyenlítő kiválasztásához fontos tudni, hogy:
Fontos szempont lehet a száradási idő is, de bármennyire is furcsa, gyakorlatlan felhasználók számára első sorban hosszabb száradási idejű anyag választását szokták javasolni, ezzel ugyanis kisebb a hibázás lehetősége, könnyebb javítani, ha szükséges.
Sok szempontot kell tehát szem előtt tartani, így a döntéshez ne szégyelljük szakember segítségét kérni!
Kínálatunkban számos különböző igénybevételnek és felhasználási módnak megfelelő aljzatkiegyenlítő található, így bárki megtalálhatja köztük a számára ideálisat.
Várjuk a Hufbau Braun Építőpontokon, ahol szakértő kollégáink segíteni fognak a megfelelő anyagokat és eszközöket kiválasztani!
