A jó idő a kertbe csábít, a kertben pedig úgy szeretünk lenni, mintha a második otthonunk lenne. Mert, hogy az is. A kényelem azonban odakint kicsit többet igényel, mint a házban.
Mindenki ismeri a keleti kényelmet sugárzó, sátorszerű, modern pavilonokat. Számtalan stílusban, különböző méretekben kapható kerti szépségek. Jómagam is nagy rajongója voltam ezeknek, igazi szerelem volt első látásra. Az áruházba belépve megpillantottam eme kerti kéjtárgyat, ahogyan tökéletesen elrendezett rattan bútorok pihentek az árnyékában csodás hangulatvilágítással. Azonnal szükségem volt egy ilyenre, mert az ugye nem lehetséges, hogy a vén diófa árnyékában pihegjek a hosszú nyári napokon…
Inkább egy varázslatos évszakot töltenék el gyönyörű, bézsszínű, formás, kis pavilonomban. Egy gyönyörű barátság kezdete volt ez, az ég is egymásnak teremtett minket. Kapcsolatunk hajnalán nem győztem sorolni jó tulajdonságait. Mint minden házasságban, először ő is csak legjobb oldalát mutatta: könnyen mozgatható (ha esetleg kertrendezésre kerülne sor), stílusában hozzáillő ülőgarnitúrát választhatok hozzá, csodás árnyékot ad, függönyei behúzhatók, ha szunyókálni támadna kedvem, és feldobhatom bármilyen hangulatvilágítással az esti partikhoz.
Mikor már mélyebben is megismerkedtünk, akkor jött a feketeleves. Minden felsorolt jó tulajdonsága igaz volt, de azért némileg átverve éreztem magam, mikor rájöttem, hogy milyen is vele az élet valójában. A leginkább kihasznált tulajdonság a pavilonom szempontjából a könnyű mozgathatóság volt. Nos, mozgattam is, legalább évente kétszer, mert mégsem hagyhattam kint a téli szakadó hóban a jegesmedvék menedékének…
Persze a nyári hónapokban is többször áthelyeztem az eredetileg neki szánt helyére, ha épp az éjszakai tomboló szél kellő rögzítés híján „elajándékozta” a kevésbé hálás szomszédomnak.
Aztán jött a többi gond. A tökéletes pihenőbútorok mérete (kéthetente átrendezve a megfelelő kényelem miatt) valahogyan sosem felelt meg. Az áruházban látott hangulatos lámpások 50 méteres hosszabbító hiányában sosem funkcionáltak fényforrásként. A pavilonon lévő behúzható függönyök remek árnyékot adtak, és délutáni sziesztám közben az összes méreganyagtól megszabadította a testem, rejtett szauna funkciója miatt.
A pavilonkálvária után más megoldáson törtem a fejem. A keleti kényelemről le nem mondván egy örök kuckó megépítése volt az új projektem. Némi tapasztalattal a hátam mögött, már tudtam, hogy nem a külsőségek alapján kell választanom. Hogy ragaszkodjak a házastársi hasonlatomhoz, egy párkapcsolati szakértőt (építészt) fogadtam fel. Az alapos megtervezés előtt felmértük a helyszín lehetőségeit, adottságait és saját igényeimet a megépítendő kényelemszigethez.
Az időjárás viszontagságainak ellenállva hasonló szerkezetet kapott, mint egy valódi ház. Vízzel és fűtéssel ugyan nem volt felszerelve, de a megfelelő világításhoz bevezettük az áramot. Falai Leiertherm téglából álltak a kiváló hőszigetelési tulajdonságai miatt (mert lemondtam a pavilon nyújtotta 40 fokos wellness-élményről). A teljes külső dizájnnak csak a képzeletem szabott határt, meg persze a pénztárcám, ezért a Baumit alapvakolatot választottam a vízellenálló képessége miatt, mert most valóban hosszú távra terveztem, és a falvizesedős foltok épp nem voltak divatban.
A kinti élményt megőrizve helyet kapott néhány ablak, méretében pont akkora, hogy a szomszéd kényelmesen szemlélhesse a nyugodt óráimat. Az épület megkoronázásaként kiváló ízlésemnek megfelelő Tondach Creaton tetőcserepeket választottam buja kék színben.
A belső elrendezést is alapos tervezés előzte meg. Mivel a nagyszerű rattan ülőgarnitúrám elajándékoztam nem megfelelő, terebélyes méretei miatt, a benti bőrkanapét pedig mégsem vihettem ki, nekiláttam a jó öreg raklapbútor projektnek. Tekintve, hogy már majdnem mindenki készített legalább egy egyszerű ülőalkalmatosságot, gondoltam, nekem is menni fog. Az előző hibáimból tanulva, az új mottóm alapján („a méret a lényeg”) elkezdődött a pihenőágy és a relaxfotelek gyártása. Vattacukor puhaságú borításukat megkapva azonnal átadtam magam az örökké tartó semmittevésnek.
Hogy fontos pihenőidőmet valóban semmi se zavarja meg, jónak bizonyult a karfába beépített kis pohártartó. (Itt érdemes megjegyeznem, hogy a borospohár talpa nem azonos méret az ásványvizes palack átmérőjével!) Ugyan, aki hozzám hasonlóan heverészésre használja örök kuckóját, annak nem érdemes a földre gyönyörű mahagóni színre pácolt hajópadlót letennie, hisz az imént említett Tondach tető felfogja az afrikai poros esőt is, ha esetleg mezítláb kívánnánk hódolni a kertünknek. De ha már lúd, legyen kövér, ide azzal a talp alá valóval! Birodalmam teljes kényelméhez hozzájárult még néhány dekorációs kiegészítő, például műanyag kaktusz (az igazit képtelen vagyok életben tartani). A faanyag pácolásához használt üres festékes vödör feketére színezve további művirágok (lehet igazi is) cserepéül szolgálhat. S hogy örömöm teljes legyen, az egy éve hangulatvilágításnak vásárolt lámpásfüzérem is a helyére került, és világított a konnektorba (!) bedugva.
A teljes meleg szezont kiélvezve, most kipihenten arra gondolok, hogy a hidegebb őszi napokat vajon ugyanitt eltölthetném-e egy kellemes könyv (bor) társaságában, ha beszereltetnék a nyitott részre egy világos kültéri teraszajtót a hideget kint tartva…
Ha már az ülőgarnitúra raklapból készült, és maradt némi felesleg, készíthetünk hozzáillő bárpultot ugyanebből az anyagból. Természetesen a fát ízlés szerint kezelhetjük különböző színű pácokkal az állagmegóvás érdekében. Na, persze az esztétika, amit a különböző pompázatos színek nyújtanak, az sem utolsó. Hasznos és stílusos kelléke lehet egy baráti összejövetelnek.
Hobbikertészek új kedvence lehet a betonalapból megmaradt vasháló, amely konyhakertként szolgálhat egy családi grillezéshez. Falra felszerelve, néhány virágcserepet ráakasztva bármilyen teraszt feldobhat. Könnyen elkészíthető és pénztárcabarát, különösen ajánlott a DIY, azaz ,,csináld magad"projektek szerelmeseinek.
Igazi esőerdő hangulatot varázsolhatunk egy apró teraszon is néhány jól megválasztott növény társaságában. Virágláda bármiből készülhet, akár egy régi fadobozból, amit kedvünk szerint díszíthetünk a tökéletes eredményért.
A tökéletes pihenést könnyen megzavarhatja a folyton fülünkben zümmögő légy vagy az esti szúnyoginvázió. Ezt kicselezvén a napozóágyra vagy hintára felszerelhetünk bármilyen függönyt, ami baldachinként szolgál, hogy biztonságban élvezhessük a megérdemelt sziesztát. Nem mellékesen, nagyszerűen feldobják a terasz vagy kerti pihenő hangulatát.
További környezetbarát, kültéri ötletekért kattints IDE!
